worth 11 seconds of my time
every single time.
reblog every time.
he’s pushing mongo.
(Source: peacewithoutreligion)
Ha a művészetek szónak az egyszerű értelmét vesszük, gyermekkorom óta művészkedem, úgy, mint ahogy mindenki, oviban is húztam vonalakat ábrázoltam édesapám, édesanyám, kedvenc kutyusomat és olykor a testvéremet is. Amennyiben a szónak más jelentését fogjuk meg, másodikos koromban lehetett, mikor ”komolyan” elkezdtem foglalkozni ezzel a témakörrel.
Lehetőségem nyílott az iskolánkban képzőművészeti szakköre járni, ahol megismerkedhettem az anyagokkal technikákkal és ezeket alkalmazhattam is. Gyakran formáltunk anyagot, melyet később kiégettünk és festettük őket. Sok munkámat megőriztük, többek között egy egy agyagból készített 5x3 cm-es arcot ábrázoló kedvencem, mely az Arany orr címet kapta. Már akkor is imádtam rajzolni, valamiféle módón leképezni azt amit fejemben láttam. Fantázia dús világot tudtam felépíteni.
Gyakran hallgattam zenét, már akkor is. Nagy kedvencem volt Halász Judit és a Pa-dö-dö is. Sokszor szóltak a szobámból a Kispál és a borz zenekar nótái is. Legtöbbször ilyenkor rajzoltam vagy agyagot formáltam vagy festettem.
Szüleim már akkor is elvittek minket színházba, egyéb kulturális közegekbe, gondolok itt kiállításkora, egyéb előadásokra.
Mikor ötödikes lehettem pályáztam egy művészeti versenyen, melyet a MÁV irt ki. Alkotásommal a 2. helyezést sikerült elérnem a korosztályomban, nagyon örültem, óriási dolog volt ez számomra. Ám a boldogság nem volt felhőtlen, társaim megjegyzéseket tettek, hogy nem mehettem volna el a kiállításra, melyet nyertem, hiszen én a vonatoknak ”utána jártam”, lementem az állomásra és megnéztem hogyan épül fel egy vonat. Állításuk ugyan helytálló volt, azelőtt nem igazán találkoztam vonatokkal, közelről akartam látni egyet, hogy beadhassam a munkámat e témakörben. Ma sem szeretem megmutatni a rajzaimat, melyeket készítek, szeretek magamnak alkotni, de nagyon szép, személyes ajándék is gyakran kikerül a kezem alól.
Hatodik osztályban találkoztam egy újabb nagyon ígéretes pályázat kiírással a címe: A Föld ahogy én látom. Tetszett a pályázat így hát elkészítettem rá a munkámat, mellyel a harmadik helyezést sikerült elnyernem. A hetedig osztályt már a Janus Pannonius Gimnáziumban kezdtem, ilyenkor még otthon rajzoltam, ekkor volt az autó korszakom. Nagyon érdekeltek a gépjárművel műszaki lexikonokat bújtam, videókat néztem és utána lerajzoltam, amiket láttam, amikről olvastam.
Következő tanítási évbe jött iskolánkba Fejes Adrienn tanárnő, aki délutáni foglalkozásokat tartott, melyeken rendszeresen részt vettem, nála rajzoltam először kocka beállítást, állatokat és aktot is. Nagyban elősegítette a Tanárnő a munkámat, olyannyira, hogy évvégén egy kulturális program keretei között sikerült elutaznom a Luhr-vidékre a harmadik kulturális központba.
Itt kreatív programokon vettünk részt, festettünk, színt játszhattunk, énekelhettünk. Ekkor ismerkedtem meg a kortárs rap és a graffiti művészetével, mely annyira megtetszett, hogy a mai napig gyakran játszok a betűstílusok, betűk díszes leképezésével.
Zenei érdeklődésem igen széleskörű, klasszikustól kezdve a rapen át a halálmetálig szinte minden féle zenét hallgatok, ha tetszik. Igazán a feldolgozásokat szeretem, hol valami régiből és jól beváltból lesz valami új ami más ami kissé bizarr, hisz egy régi jót miért akarok én átformálni, hogyha az már egyszer úgy tökéletes ahogy van.
Családommal sűrűn járunk színházi előadásokra, nagyon jó élmény egy ilyen környezetbe járni, ahol ilyen benyomások érhetnek.
Szeretem a művészeteket, megnyugvást találok bennük és örömöt generálnak. Fiatal korom óta rajzolok és festek és szeretnék művészeti pályán továbbtanulni, olyan művészeti pályán mellyel el tudom tartani a családom, úgy, hogy közben szeretem a munkámat.Alkotni jó.
Most másképp lesz.
Most másképp lesz.
Most másképp lesz.
Most másképp lesz.
Most másképp lesz.
Most másképp lesz.
Most másképp lesz.
Most másképp lesz.